"A Föld 114 millió évvel ezelőtti reggele, kevéssel napkelte után: a bolygón legelőször jelenik meg virág, s kinyílik, hogy befogadja a Nap sugarait. E jelentős, a növények életében evolúciós átalakulást jelző pillanatot megelőzően a bolygót már évmilliók óta borította növényi vegetáció. Az első virág valószínűleg nem élt hosszú ideig, s a virágok sokáig bizonyára ritka és elszigetelt jelenségek maradtak, mert a körülmények még nem kedvezted bolygószerte való megjelenésüknek. Ám a kritikus küszöb egyszer mégis csak elérkezett, s azon a napon az egész bolygón hirtelen szín- és illatrobbanás zajlott le. (Bár akkor nem volt még ott ezt érzékelő tudat.)
Sokkal később ezek a finom és illatozó lények, amelyeket virágoknak nevezünk, egy másik faj tudatfejlődésében kaptak fontos szerepet. Az embereket rendkívüli mértékben vonzották és lenyűgözték a virágok. Az emberi lények tudatfejlődése során valószínűleg a virág volt az első olyan dolog, amit nem hasznossága miatt, más szóval nem az életben maradásukban betöltött szerepe miatt értékeltek. A virágok számtalan művészt, költőt és misztikust ihlettek meg. Jézus azt javasolja, hogy merengjünk el a virágok fölött és tanuljunk tőlük élni. Buddháról azt mesélik, hogy egy alkalommal "szótlan szentbeszédet" tartott: kezébe vett egy virágot, majd merengve nézte. Némi idő után a jelenlevők egyike, Mahakasyapa szerzetes elmolyodott. Azt mondják, egyedül ő értette meg a prédikációt. A legenda szerint ezt a mosolyt (más szóval felismerést) adta tovább az egymást követő huszonnyolc mester, és sokkal később ez vált a zen gyökerévé."
/Eckhart Tolle: Új Föld/
A virág a növény szaporítószereveinek székhelye, kulcsfontosságú szerepet játszva a fajfenntartásban és a genetikai változatosság biztosításában. A virágok a növények reproduktív struktúrái, amelyek a megtermékenyítéshez és a magok kialakításához szükségesek. A virágok nagy változatosságot mutatnak alakjukban, színükben és méretükben, ami az egyes növényfajoknak az adott környezetben való alkalmazkodásának eredménye.
A növények folyamatos növekedése legtöbbjüknél magakad egy bizonyos ponton; ez pedig a virágzás. Virágzáskor a növény a felépítő erőit máshová irányítja. A "megakadás" vagyis a virágzás színekkel és illatokkal jár.
Antropozófus megközelítés alapján a növényi földi létforma fizikai és éteri megtestesülésben létezik, míg az asztrális és szellemi létformák kívülről hatnak rá. Az ember az egyetlen földi létező, amelynek minden finomabb része, vagyis az éteri, asztrális és szellemi lényege egyaránt inkarnálódott, anyagba süllyedt belsővé tett állapotban van.
A színek és az illatok az emberben és a természetben az asztráltesttel függenek össze, arra hatnak, azt képesek megérinteni. Virágzáskor történik valami különleges; a növénynek a nem megtestesült, kozmikus lénye kívülről érinti meg a növényt. Vagy az asztráltestet hordozó levegő segíti a beporzást szél formájában, vagy az asztráltestet már hordozó rovarok segítik a beporzást.
Egy adott növényfaj egy bizonyos lelki jellemzőt, a léleknek egy színárnyalatát jeleníti meg. Egy növényfaj önmagában csak a lelkiség egy-egy szeletét, egy lelki tulajdonságot képes kifejezni. A Bach-virágterápia - ahol a virágesszenciát készítő eljárás során a virágzáskor jelenlévő növényi lelket ragadják meg és kötik az anyaghoz - erre épül.
"Minden növény egy földi csillag. A növény égi tulajdonságai a szirmainak színében, földi tulajdonságai pedig a leveleinek alakjában jelenik meg."
A növények virágai mint drogok
A gyógynövények gyűjtött és szárítással tartósított hatóanyag-tartalmú részeit a kereskedelem és a tudomány is drogoknak nevezi. Az ókori germán droge (szárítani) szóból származik, ami a gyógyfüvek szárítására, vagyis a gyógyszerkészítés első lépcsőfokára utal. A drogok nemzetközi nevét latinul határozzák meg. A drogformák szakszerű magyar-latin elnevezései virágok esetén;
- virágzó ágvég - summitas (summitates)
- virág - flos
- virágzó növény (föld feletti része) - herba (herbae)
Hogyan gyűjtsük a virágokat?
A virágokat általában kinyílottan kell gyűjteni - de pl. a japánakác virágait még bimbósan, félig nyílott állapotban pedig a martilapu virágzatait. Kelyhestől gyűjtendők például a kankalin virágai - de az ökörfarkkóró és a fehér árvacsalán virágainak csakis a csészéből kicsípett pártáit szabad gyűjteni. Kocsányostól gyűjthető a bodza virágzata - de már az akác virágait a fürtökről le kell fosztani. Minél rövidebb kocsányrésszel gyűjtendők a kamilla, a százszorszép, a lóhere virágzatai. A galagonya virágait kivételesen a cserje lombleveleivel együtt kell gyűjteni.
Hogyan készítsünk teát a virágokból?
A tea elkészítésének módja virágok esetén - hasonlóan a laza szövetű drogokból, virágokból, levelekből, füvekből és illóolaj tartalmú termésekből illetve ezek keverékeiből álló gyógyfüveknél - forrázással készítjük. A készítés módja: miután a forrásban lévő vízhez a kivonandó teaanyagot hozzáadjuk, az edényt lefedjük és azonnal levesszük a tűzről, majd 10-20 percnyi állás után a teát megszűrjük, illetve fogyasztásra előkészítjük.
Milyen virágdrogokat tartalmaznak a Völgyesi teakeverékek?
A keverékekben találkozhattok levendulavirággal, bodzavirággal, búzavirággal, mályvavirággal, kamilla virágával, kökényvirággal és hársfavirággal. Egy adott virágdrog több teakeverékben is megtalálható, emelve a keverékek gyógyhatásait és élvezeti értékét.
A virágok rejtett gyógyító ereje lenyűgöző lehetőségeket kínál számunkra az egészség és a jólét javítására. Az egyszerű teakeverékek segítségével könnyen kihasználhatjuk ezt a természetes erőforrást a mindennapi életünkben. Fedezd fel saját egyensúlyod és gyógyulásod lehetőségeit a virágok varázslatos világában!
Kattints ide! Völgyesi termékcsalád
